„Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!"

Madách Imre

"Mult században igen gyakori vendég volt Keszegen „Az ember tragédiájának„ halhatatlan írója Alsósztegovai Madách Imre ki különben Marine nénje révén baráti Huszár József sógora volt.

Madách Imre Midőn Pepi bácsi a nemes vármegye első hatalma, Nógrád első alispánja meghalt (1855. szept. 18.) a temetésén Madách Imre vm. aljegyző képviselte családját a legidősebb férfisarj gyanánt, mellette állván édesanyja Majthényi Anna – szerencsétlen sorsú özvegy - ki közeli egymásutánban nyolc igen kedves hozzátartozóját eltemette s könnyei kiapadván, csak állt lehorgasztott fővel.

A későbbi években a kastély parkjának kőpadjain a lombsátrak alatt építette roppant gondolataival magába zárkózott michelangelói lelke az emberi sors kikerülhetetlen tragédiáját azon száz éves fák alatt, ahol évtizedek multán Deák Ferenc a nagy gondolkodó is pihent."

Iskolánk névadóját Az ember tragédiájának a megírásához személyes csalódásai és az Őt ért egyéni csapások is vezették. Ennek hatására kezdett kiábrándulni a népből, a tömegekből.

Történt ugyanis, hogy Madách Imre nővérének, Máriának férje Huszár József, Keszeg földbirtokosa, Nógrád vármegye alispánja 1841. július 7-én meghalt. Madách Mária, özvegyen maradt két gyermekével, Annával és Józseffel.

 
Madách Mária,
 Madách Imre nővére

Mária a gyászévek elteltével feleségül ment Balogh Károly dragonyos kapitányhoz, aki Erdélyben Bem seregében a szabadságharc oldalán harcolt és 1849. júniusában megsebesült. Mária a hír hallatára gyermekével, a 15 éves Józseffel útnak indult, hogy meglátogassa betegen fekvő férjét.
Az utazás tragikusan végződött, 1849. augusztus 16-ára virradó éjjel Lúgos környékén, Marosszlatina mellett, feldühödött román parasztok kegyetlenül legyilkolták Máriát, gyermekét és férjét. A szörnyű utazásból csak a szolga tért haza.

Szerkesztette: Deák Ervin