|
A falu nevének eredete
 |
Keszeg nevét egy 1294-ből származó oklevél említi először, ahol Keysyg néven szerepel. A falu nevének említésével a későbbiek során is találkozhatunk: Zsigmond király és császár idejéből, egy 1412-ből származó oklevélen a név többször is olvasható.
A századok során a név említése Kezegh, Keőszegh, Kezek, Czeségh, Keszegh, Köszök alakokban fordul elő.
A név eredetéről biztosat nem tudunk. Az elnevezésről kétféle elképzelés él.
Az egyik szerint a falu neve „Kőszeg” lehetett, amely a későbbiek folyamán, igazodás útján Keszegre változott.
A másik elképzelés szerint Keszeg már a honfoglalás korában lakott település volt, „hadrendi szálláshely” lehetett. E szerint az elgondolás szerint a település neve honfoglalás kori hadrendi név.
|
A falu népessége és vallása
Nógrád megye területét időszámításunk kezdetén jazigok és quadok, későbbiek során cotinok és ozok, majd germán törzsek lakták, akiket keletről érkező népcsoportok váltottak fell, bolgár - török - szláv törzsek birtokába került a területet.
Honfoglaló őseink a szlávokat találták a lakható patak- és folyóvölgyekben, a Cserhát erdeiben. Nógrádot Árpád vezér a Gyarmat, Jenő, Keszi, Tarján nemzetség törzsfői között osztotta fel.
A különböző népcsoportok a századok során eltűntek, összeolvadtak, s helyettük a palócok találtak itt otthonra.
A falu területe már az őskorban lakott volt, határában őskori telepeket találtak, valószínű, hogy területét a fent említett népcsoportok is lakták.
|
|
Bővebben...
|
|
 |
A török hódoltság idején Keszeg lakossága csaknem teljesen kipusztult, a XVIII. szászad elején a település újranépesítésére volt szükség, amely 1716-ban kezdődött meg. Keszeg népességének és vallásának kialakulásában ez az esemény, döntő jelentőségű volt.
„A keszegi leányegyház (filia) alapítása is az 1716. évi újjátelepítéshez kapcsolódik.
A keszegi fiókegyházat az 1711-ben alapított nézsai plébániához csatolták."
Koháry István országbíró által, megkezdett újranépesítés során, a megye betelepítésének második hullámában, a gyengébb minőségű földekre érkező felvidéki tót (szlovák) lakosság közül Keszegre is érkeztek evangélikus vallású telepesek.
|
|
|
Bővebben...
|
| „Ha pedig a hitnek pajzsát megtartod, az üdvösség sisakját is felveszed.” |
 |
A keszegi leányegyház (filia) alapítása az 1716. évi újjátelepítéshez kapcsolódik.
A telepítő, gróf Koháry István országbíró (1649-1731) nevéhez fűződik egy kezdetleges templom vagy kápolna építése.
A keszegi fiókegyházat az 1711-ben alapított nézsai plébániához csatolták.
1727-ben egy püspöki látogatás során feljegyezték a Szent András és Benedek tiszteletére felavatott templomról: „egyedül a szentélye volt boltozva és kifehérítve… padolatot nélkülözött… bár sindelteteje újnak íratik… a körülötte elterülő temető nélkülözte a kerítést.” Rendelkezett viszont ablakokkal, sekrestyével és fából készült kórussal.
A templomban hantolták el Lelovanecz Mihály plébánost 1739-ben pünkösdkor.
Az 1746-os püspöki látogatáskor már a sekrestye is boltozott, a templomot padolattal látták el, és kívül is szépen kimeszelték.
A felújítást az akkori kegyúr, gróf Koháry Endre végeztette, s ő állíttatta az új Szent András-oltárt is.
A templomnak ekkor még tornya nincs, az előtte elhelyezkedő fa „harangláb viszont már két ércet tartott” 1767-ben.
|
|
|
Bővebben...
|
 |
Keszeg címere álló, felső élén kétszer homorú, álló háromszög pajzs, amely kékkel, ezüsttel és vörössel hullámosan vágott.
A kék mezőben természetes színű (barna) szarvasagancs lebeg, ágai között arany latinkereszt növekszik.
Az ezüst mező habos pólya-szerűen osztja a pajzsot.
A vörös mezőben enyhén balra hajló zöld liliomcsokor lebeg négy ezüst virággal.
A pajzsot jobbról és balról heroldalakként egy-egy kiterjesztett szárnyú, vörössel fegyverzett, arany griff tartja karmaiban.
A pajzs alatt négyszer hajlított fecskefarkú arany szalagon feketével, két pont között a „Keszeg” felirat olvasható.
|
|
|
Bővebben...
|
|
„Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!"
Madách Imre
"Mult században igen gyakori vendég volt Keszegen „Az ember tragédiájának„ halhatatlan írója Alsósztegovai Madách Imre ki különben Marine nénje révén baráti Huszár József sógora volt.
Madách Imre Midőn Pepi bácsi a nemes vármegye első hatalma, Nógrád első alispánja meghalt (1855. szept. 18.) a temetésén Madách Imre vm. aljegyző képviselte családját a legidősebb férfisarj gyanánt, mellette állván édesanyja Majthényi Anna – szerencsétlen sorsú özvegy - ki közeli egymásutánban nyolc igen kedves hozzátartozóját eltemette s könnyei kiapadván, csak állt lehorgasztott fővel.
A későbbi években a kastély parkjának kőpadjain a lombsátrak alatt építette roppant gondolataival magába zárkózott michelangelói lelke az emberi sors kikerülhetetlen tragédiáját azon száz éves fák alatt, ahol évtizedek multán Deák Ferenc a nagy gondolkodó is pihent."
Iskolánk névadóját Az ember tragédiájának a megírásához személyes csalódásai és az Őt ért egyéni csapások is vezették. Ennek hatására kezdett kiábrándulni a népből, a tömegekből.
Történt ugyanis, hogy Madách Imre nővérének, Máriának férje Huszár József, Keszeg földbirtokosa, Nógrád vármegye alispánja 1841. július 7-én meghalt. Madách Mária, özvegyen maradt két gyermekével, Annával és Józseffel.
Madách Mária,
Madách Imre nővére
Mária a gyászévek elteltével feleségül ment Balogh Károly dragonyos kapitányhoz, aki Erdélyben Bem seregében a szabadságharc oldalán harcolt és 1849. júniusában megsebesült. Mária a hír hallatára gyermekével, a 15 éves Józseffel útnak indult, hogy meglátogassa betegen fekvő férjét.
Az utazás tragikusan végződött, 1849. augusztus 16-ára virradó éjjel Lúgos környékén, Marosszlatina mellett, feldühödött román parasztok kegyetlenül legyilkolták Máriát, gyermekét és férjét. A szörnyű utazásból csak a szolga tért haza.
|
|
Bővebben...
|
|
|
|
|
|
