„Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!"

Madách Imre

"Mult században igen gyakori vendég volt Keszegen „Az ember tragédiájának„ halhatatlan írója Alsósztegovai Madách Imre ki különben Marine nénje révén baráti Huszár József sógora volt.

Madách Imre Midőn Pepi bácsi a nemes vármegye első hatalma, Nógrád első alispánja meghalt (1855. szept. 18.) a temetésén Madách Imre vm. aljegyző képviselte családját a legidősebb férfisarj gyanánt, mellette állván édesanyja Majthényi Anna – szerencsétlen sorsú özvegy - ki közeli egymásutánban nyolc igen kedves hozzátartozóját eltemette s könnyei kiapadván, csak állt lehorgasztott fővel.

A későbbi években a kastély parkjának kőpadjain a lombsátrak alatt építette roppant gondolataival magába zárkózott michelangelói lelke az emberi sors kikerülhetetlen tragédiáját azon száz éves fák alatt, ahol évtizedek multán Deák Ferenc a nagy gondolkodó is pihent."

Iskolánk névadóját Az ember tragédiájának a megírásához személyes csalódásai és az Őt ért egyéni csapások is vezették. Ennek hatására kezdett kiábrándulni a népből, a tömegekből.

Történt ugyanis, hogy Madách Imre nővérének, Máriának férje Huszár József, Keszeg földbirtokosa, Nógrád vármegye alispánja 1841. július 7-én meghalt. Madách Mária, özvegyen maradt két gyermekével, Annával és Józseffel.

 
Madách Mária,
 Madách Imre nővére

Mária a gyászévek elteltével feleségül ment Balogh Károly dragonyos kapitányhoz, aki Erdélyben Bem seregében a szabadságharc oldalán harcolt és 1849. júniusában megsebesült. Mária a hír hallatára gyermekével, a 15 éves Józseffel útnak indult, hogy meglátogassa betegen fekvő férjét.
Az utazás tragikusan végződött, 1849. augusztus 16-ára virradó éjjel Lúgos környékén, Marosszlatina mellett, feldühödött román parasztok kegyetlenül legyilkolták Máriát, gyermekét és férjét. A szörnyű utazásból csak a szolga tért haza.

Madách Imre versben állított emléket Keszegen élt nővérének.

Mária testvérem emlékezete

Hiven követted férjedet, Marim,
Balsors s szerencse közt az életen.
S midőn a síron állt meg csillaga,
A sírba is követted őt hiven.

Óh nektek jó, együtt veszétek el
Férj, nő és gyermek, s a védett haza,
Mért vágynátok még élni, véletek
Van mind, mi néktek itt kedves vala?

De egy emlék van, egy, mely hogyha él
Még lelketekben, óh kínos nagyon,
Hogy a nép, melyért férjed harcra szállt,
Melyért vivott, az gyilkolt agyon.

Nem fáj elesni hóhér bárd alatt,
Ha vértanuság koszorúja vár,
Nem kín megbukni, hogyha a csapást
Vad ellen méri s az fejünkre száll.

Hiszen százszor győz a zsarnok erő,
Míg az igazság százszor megbukott;
Ki fogja mégis a vérzők közűl
Irigyleni a győztes zsarnokot?

De így a jó baráttól, akiért
Szivünk legjobb véréből áldozánk,
Orgyilkot nyerni hálaszó helyett,
Ez, ez hozhat kétségbesést reánk.

A népszabadság eszményképe volt
Zord éltetekben a vezérfonal,
Azért türétek s a sír küszöbén
Szakadt az el, hagyott vigasztalan.

Ott láttátok, hogy álomkép csak az,
Miért szenvedtetek oly hősien,
Ott láttátok, hogy aki még csatáz
A nép javáért, milyen esztelen.

Igen, mert bilincs van sütve a
Nép bölcsejére, sorsa szolgaság,
Az egyesért van csak teremtve is,
Ki önhittel görbedt nyakára hág.

Az él csupán, utána milliók
Csak az egyes értékét növelik,
Magokban mit sem számoló jelek,
Miket összadnak vagy letörülik.

Nehéz lehet embernek lenni, hogy
Csak egy-kettő van milliók helyett.
De még nehezb embernek lenni, hogy
Ne szállja meg lelkünk népgyűlölet.

Ti gyűlölet helyett szerettetek,
S ne bánjátok meg csalódástokat,
Oly sok nemes kebelnek véletek
Osztályrészűl ez átkos sors maradt.

Ha Isten van, mint hisszük oly igaz,
Csalódástok hozzá közelebb vitt.
S a nép hadd tűrjön, hogyha oly silány,
Sorsát szenvedni hagytátok csak itt.

De hogyha a nép is megnemesűl,
Ha emberré lesz, gondolkodni fog,
Lengetni zászlóit szellemetek
Lejő megint, s ti megbocsájtotok.

Életrajz:

1823 Alsósztregován született
1837 filozófiát tanul Budapesten
1838 megkezdi tanulmányait a főváros jogi karán
1842 segédjegyzőként, később megyei bíróként dolgozik
1852 bebörtönzik, mert a szabadságharc alatt Kossuth titkárát rejtegette
1861 visszavonultan él birtokán, versein és drámáin dolgozik
1862 tagjává választja Kisfaludy Társaság
1863 a Tudományos Akadémia tagja
1864 Alsósztregován meghal

Szerkesztette: Deák Ervin