|
A falu nevének eredete
 |
Keszeg nevét egy 1294-ből származó oklevél említi először, ahol Keysyg néven szerepel. A falu nevének említésével a későbbiek során is találkozhatunk: Zsigmond király és császár idejéből, egy 1412-ből származó oklevélen a név többször is olvasható.
A századok során a név említése Kezegh, Keőszegh, Kezek, Czeségh, Keszegh, Köszök alakokban fordul elő.
A név eredetéről biztosat nem tudunk. Az elnevezésről kétféle elképzelés él.
Az egyik szerint a falu neve „Kőszeg” lehetett, amely a későbbiek folyamán, igazodás útján Keszegre változott.
A másik elképzelés szerint Keszeg már a honfoglalás korában lakott település volt, „hadrendi szálláshely” lehetett. E szerint az elgondolás szerint a település neve honfoglalás kori hadrendi név.
|
A falu népessége és vallása
Nógrád megye területét időszámításunk kezdetén jazigok és quadok, későbbiek során cotinok és ozok, majd germán törzsek lakták, akiket keletről érkező népcsoportok váltottak fell, bolgár - török - szláv törzsek birtokába került a területet.
Honfoglaló őseink a szlávokat találták a lakható patak- és folyóvölgyekben, a Cserhát erdeiben. Nógrádot Árpád vezér a Gyarmat, Jenő, Keszi, Tarján nemzetség törzsfői között osztotta fel.
A különböző népcsoportok a századok során eltűntek, összeolvadtak, s helyettük a palócok találtak itt otthonra.
A falu területe már az őskorban lakott volt, határában őskori telepeket találtak, valószínű, hogy területét a fent említett népcsoportok is lakták.
 |
Községként csak a XVIII. század elejétől ismerjük, azóta, hogy Koháry István országbíró birtokába jutott, és a török hódoltság után, 1716-tól elkezdődött az újratelepítése. (Ennek ellentmond, hogy a falu említése már korábbi oklevelekben megtörténik.)
1720-ban 4 magyar és már 14 tót ajkú családot írtak össze.
A falu mai népességének kialakulásában döntő jelentőségű esemény volt a XVIII. század elején történt újratelepítés.
Koháry István országbíró által megkezdett újranépesítés során, a megye betelepítésének második hullámában, a gyengébb minőségű földekre érkező felvidéki tót (szlovák) lakosság közül Keszegre is érkeztek telepesek.
A telepesek többsége evangélikus volt.
A római katolikus vallású keszegi földbirtokosok azonban ezt nem nézték jó szemmel, az evangélikus templomot lerombolták, és katolikus templomot építtettek a helyébe. Ennek hatására többen elmenekültek, vagy a római katolikus hitre tértek át.
Az utolsó anyakönyvi bejegyzés1750-ből való, amely evangélikus esküvőről tudósít.
Ezt követően a katolikus vallás válik uralkodóvá. A mai Keszeget a római katolikus vallás gyakorlása jellemzi, a tót (szlovák) nyelv használata teljesen eltűnt.
|
 |
Több forrás arról tudósít, hogy betelepítést követő évektől a baráti Huszár család lett a község földesura. Mások szerint azonban csak az 1800-as évek elején került Keszeg a Huszár família birtokába.
|
 |
A Huszár család kezéből 1926-ban vásárlás útján került tovább vitéz Purgly Emil nyugalmazott királyi földművelésügyi miniszter és fiai Purgly Lajos és János tulajdonába. Purgly család folytatta a Huszár família által megkezdett mintagazdálkodást egészen a második világháborúig.
Vitéz jószáshelyi Purgly Emil Lajos Károly Benedek (Tompapuszta, 1880. február 19. – Budapest, 1964. május 13.) politikus, főispán, miniszter, Purgly Magdolna kormányzóné kormányzóné unokatestvére volt.
|
Írta és szerkesztette: Deák Ervin
Forrás:
Dr. Ladányi Miksa: Magyar városok és vármegyék monográfiája, Nógrád és Hont vármegye – Keszeg
Dr. Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai sorozat,Nógrád vármegye – Keszeg Honismereti kiskönyvtár
Végh József: A megye nyugati szélén – Keszeg
Lehotka Gábor: Keszeg község történelme az újratelepítéstől a jobbágyfelszabadításig – szakdolgozat |
